TT
És igyekezék Jézust látni, ki az; de a sokaságtól nem láthatá, mivelhogy termete szerint kis ember volt. És előre futván felhága egy eperfüge fára, hogy őt lássa; mert arra vala elmenendő. (Lk 19,3-4)
Ha valaki útra kel, előtte bizonyos előkészületeket tesz. Minél nagyobb és minél messzebb útra megy, annál inkább szüksége van erre az előkészületre. Ha valaki követni akarja Jézust, ha el akar indulni vele, akkor szükséges, hogy a szívében vágy támadjon, hogy kívánkozzon a Jézus követésére. Zákeusban ilyen kívánság volt, amikor felmászott az eperfügefára. A görögök, akik feljöttek Jeruzsálembe az ünnepre, ugyancsak látni akarták az Urat. „Ezek azért a galileai Bethsaidából való Filephez menének, és kérék őt, mondván: Uram, látni akarjuk a Jézust.” (Jn 12,21) A vérfolyásos asszony annyira vágyott Jézus után, hogy csak a tömegben hátulról titkon közelítette meg őt és csak ruhájának szegélyét merte megérinteni. Bízott azonban abban, hogy így is gyógyulást talál. Az említett személyek elindulását megelőzte a vágy, megelőzte a kívánság. Nem rábeszélésre, nem is kényszerből indultak el, hanem a saját vágyakozásukból.
A keresztények önző különválással mind a maguk színében akarnak tündökölni, ahelyett, hogy a Krisztus fényében egy dicsőségben olvadnának össze. Így a világ fény helyett félhomályt kap. (Csia Lajos)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm a vágyat, mely Feléd indított Egyedüli Uram. Köszönöm, hogy minden napon láthatlak és a Te népedhez tartozhatom.
Ámen
