TT
Menjetek be a szoros kapun. Mert tágas az a kapu és széles az az út, amely a veszedelemre visz, és sokan vannak, akik azon járnak. Mert szoros az a kapu és keskeny az az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik megtalálják azt. (Mt 7,13-14)
Jézus követésének útja csak az a keskeny út lehet, amelyen Jézus végigment. Ha Jézus követői akarunk lenni, nem tehetünk egyebet, mint nyomról-nyomra megyünk Őutána. „Mert arra hívattatok el; hiszen Krisztus is szenvedett érettetek, néktek példát hagyván, hogy az ő nyomdokait kövessétek” (1Pt 2,21) A keskeny út nem más, mint maga Jézus Krisztus. Azért mondta: „Én vagyok az út… senki sem mehet az Atyához, hanem csak énáltalam.” (Jn 14,6) Megtaláltuk-e már a szoros kaput? Bementünk-e azon és járunk-e a keskeny úton? Személyesen kell ott állnunk a keskeny út előtt, letéve a bűneinket. Vállalnunk a keskeny út korlátait, Jézus Krisztus valódi követését. Úgy, hogy csak Ő, egyedül Jézus, igazán elengedve minden mást.
Nem az a fontos, hogy jó lesz a királyi székben ülni, és uralkodni, hanem az, hogy Istent fogjuk dicsőíteni.
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm, hogy a keskeny út vándora lehetek. Köszönöm, hogy követhetlek és örömmel járhatom ezt az utat.
Ámen
