TT
Követlek téged Uram, valahová mégy! (Lk 9,57)
Jézus követése nem állhat csupán lelkesedésből és elhatározásból. Mai Igénkben szó van valakiről, aki nagy lelkesen követni akarja Jézust. Ő azonban belelátott a szívébe, és nagyon jól tudta, hogy ez mind csak szalmaláng, csak hiú ábrándozás. Azért akarja Jézust követni, mert valami gondtalan, boldog, csendes, zavartalan, könnyű életet remél, amelyben az ember mindent elérhet könnyen. „És monda néki Jézus: A rókáknak barlangjuk van, és az égi madaraknak fészkük; de az ember Fiának nincs fejét hová lehajtania.” (Lk 9,58) Jézus nagy szeretettel hív mindenkit a maga követésére, de figyelmeztet, hogy milyen következményekkel jár ez. Ő soha senkit nem akar ígéretekkel megnyerni a maga követésére, de feltárja azt is, mivel jár az az út, ha Őt követik. Krisztus Jézus nem rejtette el előlünk, hogy az Ő követése küzdelemmel, nélkülözéssel, lemondással, sőt, szenvedéssel jár.
A világ szerint való élet tragédiája, hogy mindig jobban fogy, szűkebbre szorul, a keresztény élet mindig bővül és túláradóbb lesz.
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm, hogy követőd lehetek. Adj Uram ezen az úton kitartást, állhatatosságot számomra, hogy semmi el ne tántorítson Tetőled.
Ámen