TT
Jöjjetek énhozzám mindnyájan, a kik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket.(Mt 11,28)
Jézus azokat hívja el a követésére, akikben észrevette a keresést, a vágyakozást, a sóvárgást, az élet, az üdvösség után. Küldetést is ad mindenkinek és ad hozzá képességet is az embernek, hogy az élet egy adott területén kibontakoztassa magát. Szolgálni tudja az életet, szolgálni tudja az igazságot, embertársai javát. E küldetés meghallásához, elfogadásához elengedhetetlen a bátorság és a bizalom. Bizalom abban, hogy Aki bennünket hív, nem hagy magunkra küldetésünkben. Nem az önboldogításra neveli tanítványait az Úr, nem a világtól elvonultan, de nem is rajta uralkodva, hanem, a világon keresztül vezetve akarja életünket tökéletességre nevelni.
Jézus hív, bár zúg, morajlik Életünk vad tengere; Halk hívása tisztán hallik: 'Jer, kövess, ó, jöjj ide!' Vedd a példát Andrástól, ki Hallva hívó szózatot, hálóját se vonszolá ki: Érte mindent elhagyott. Jézus hív, hogy Őt imádjad, Megragad, hogy el ne ess, Mert kísért öntelt világod: 'Jöjj, engem jobban szeress!' Ha nehéz az élet terhe, Roskadozva hordom azt: Bús orcám Hozzá emelve, Jézusban lelek vigaszt. (Református Énekeskönyv 299. dicséret)
Uram, Krisztus Jézus!
Hívásod szól Uram, és köszönöm, hogy igennel válaszolhattam. Kérlek, szólíts másokat is és állíts a lélekmentés nagy szolgálatába minél többeket.
Ámen