TT
Azután felméne a hegyre, és magához szólítá, akiket akar vala; és hozzá menének. És választa tizenkettőt, hogy vele legyenek, és hogy kiküldje őket prédikálni. (Mk 3,13-14)
Ez az Ige a tanítványok elhívásáról szól. Jézus addig nem hajlandó senkire munkát bízni, senkit sem hajlandó kiküldeni, míg magához nem szólította őket, amíg el nem hívta őket a maga követésére. Jézus nem fogadja el senkinek a szolgálatát addig, amíg nem lesz az Ő követője. Sokan vannak, akik igyekeznek szolgálni Jézusnak, vezetnek bibliaórát, tanítanak gyermek-istentiszteleten, részt vesznek a különböző szeretetmunkákban, de arra nem gondolnak, hogy ez a szolgálat Jézus követése nélkül mit sem ér. Világosan megmondta Jézus: „Aki nékem szolgál, engem kövessen; és ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám is: és aki nékem szolgál, megbecsüli azt az Atya.” (Jn 12,26) Akik Jézust követik, azoktól elvárja, hogy világosságban járjanak. Jézust követni és megmaradni a bűn sötétségében az teljességgel lehetetlen: „Ismét szóla azért hozzájok Jézus, mondván: Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem járhat a sötétségben, hanem övé lesz az életnek világossága.” (Jn 8,12)
A világba indulni anélkül, hogy szívünket bezárnánk, és a kulcsot átadnánk Istennek, annyit jelent, mint a szívet mindenfelé csavargó részére nyitva hagyni. (Spurgeon)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm hogy kegyelemből kiválasztottál, elhívtál, munkába állítottál. Teljes szívből és önként kívánlak szolgálni Egyetlen Uram.
Ámen
