TT
„Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, hol a rozsda és a moly megemészti, és ahol a tolvajok kiássák és ellopják.” (Mt 6,19)
Milyen sokan vannak, akik nem tudnak a harácsolásban megállni. Emiatt fordított hátat Jézusnak (és az üdvösségének) a gazdag ifjú. Talán soha, sehol úgy nem mosolyog úgy az ördög, mint amikor pénz után sóvárgunk. Az ördög nevet ilyenkor. Ezt a nevetést hallhatta Júdás, amikor a templom kövezetén szétszórta a harminc ezüstöt. Nevetett csengésében egy lelken, egy tanítványon, aki elveszett a pénz miatt. Nagy veszedelem lehet olykor a pénz és a gazdagság. Elbizakodottá, gőgössé, öntelté és cinikussá teszi sokszor az embert, aki így megfeledkezik Istenéről. A „pénz szeretete”, nem pedig maga a pénz az, ami „mindenfajta ártalmas dolognak” az okozója. Pénzre szükségünk van a mindennapi élethez. Bennünket, embereket az irányít, amit szeretünk, amire vágyunk. Ezért hát ne a pénz irányítsa gondolatainkat, vágyainkat. De legfőképp döntéseinket, cselekedeteinket ne a kapzsiság határozza meg, hanem az Úr Krisztus Jézus .
A pénzen kiütköző rozsda nemcsak a hideg fémet támadja meg, hanem az ember szívét is. A szívnek ez a rákfekélye az emberiség legnagyobb baja. (Spurgeon)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Uram, ha nem mint célra, hanem csupán eszközre tekinthetek a pénz kapcsán. Kérlek, vedd ki belőlem az írmagját is a pénz szerelmének, hogy az irántad való szeretetemet senki és semmi meg ne előzhesse.
Ámen