TT
És szózat lőn az égből: Te vagy az én szerelmes fiam, akiben én gyönyörködöm. (Mk 1,11)
Amikor megkeresztelkedett Jézus, leszállt rá a Szentlélek galamb képében. Megtörtént az isteni elhívás és bemutatás. Fontos dolog, hogy mindenkinek az életében elérkezzen ez a pillanat. Amikor Isten elhívja a munkára, amikor kitölti rá Szentlelkét, és amikor bizonyságot tesz mellette az Isten. Jézusnak is szüksége volt arra, hogy Isten hívja el a szolgálatra, és Szentlelkét árassza ki rá. Pedig nem kevés időt várt, harminc esztendeig maradt csendben. De eljött az idő, és el kellett indulnia arra az útra, amelyet Isten jelölt ki számára. Milyen sok ember van a világban, aki elmegy hirdetni az Igét, prédikál évtizedeken keresztül anélkül, hogy elhívást kapott volna, hogy betöltötte volna a Szentlélek. Milyen sokan vannak, akik nem tudnak türelemmel, munkálkodva és imádkozva várni arra, amíg Isten elhívja és munkába állítja őket, hanem beállnak maguk az aratásba, küldetés és a Szentlélek vezetése, ajándéka nélkül. Pedig mennyire nyilvánvaló, hogy a Megváltó Jézus, mindaddig a názáreti ácsműhelyben dolgozott, míg csak el nem érkezett az isteni hívásnak az ideje. Hiába van a világban sok igehirdető, sok munkás, ha csak maguktól álltak munkába, vagy ha emberek állították munkába őket. Arra van szükség, hogy Isten maga küldjön, hívjon az Ő aratásába.
A kegyelem csak annyi újat és annyi erőt tud bennünk teremteni, amennyit a Szentlélek világosságában – régi, megbízhatatlan és megromlott természetünkből halálra ítéltünk.
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Uram elhívásodat. Magamtól én sem csináltam azt, amibe Te állítottál. Köszönöm, hogy használni akarsz, még engem is.
Ámen
