TT
„Még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól, mert te velem vagy.” (Zsoltárok 23:4)
Nem arra kaptunk ígéretet, hogy Jézust követve az életünk egy véget nem érő nyaralássá válik, amelyben csak jó dolgok történhetnek velünk. Dávid maga is elismeri a 23. zsoltárban, hogy megjárta a “halál árnyékának völgyét”. Arra vonatkozó ígéretünk azonban van, hogy Isten mindig és minden helyzetben velünk lesz. Az Újszövetség kezdete és vége egyaránt úgy mutatja be Istent, mint Aki velünk van. Amikor Jézus testté lett és megjelent a világban, beteljesítette az Immánuel prófétai nevet, mely azt jelenti: velünk az Isten (Mt 1:23). A Jelenések könyve végén pedig azt láthatjuk, hogy Isten hajléka az emberek közé száll, jelen van népe között, és közösséget vállal velünk (Jel 21:1-3). Bármilyen nehézséget is kell átélnünk, nem vagyunk egyedül. Harcainkat sem magunkban kell megvívnunk, mert Isten mindig mellettünk áll.
A mi evangéliumunk az “annak dacára” vallása. Jelszava nem így kezdődik: “feltéve, ha…” hanem így: “még akkor is, ha…” mindig örvendező. (Stanley)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm azt, hogy nehézségeim egyikében sem vagyok egyedül. Te mindig mellém állsz, segítesz, erőt adsz. Köszönöm gondoskodó szereteted.
Ámen
