TT
Nincsen senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja az ő barátaiért. (Jn 15,13)
Jézus példát mutatott az önzetlen szeretetből, amikor önként odaadta értünk életét. Urunk „önmagát megüresíté, szolgai formát vévén föl, emberekhez hasonlóvá lévén.” (Fil 2,7) Önként eljött, hogy bűnös emberek között éljen, egy olyan világban, amely „a gonoszságban vesztegel”. Annyira a szolgálatának szentelte magát, hogy feláldozta azokat a kényelmes körülményeket, amelyekhez az emberek hozzá vannak szokva: „A rókáknak vagyon barlangjuk és az égi madaraknak fészkük; de az ember Fiának nincs hová fejét lehajtani.” Gyakorlott ács lévén szakíthatott volna időt arra, hogy szép, kényelmes otthont építsen magának, vagy például bútorok készítésével és azok eladásával anyagi haszonra tegyen szert. Ő azonban nem ilyesfajta javak gyűjtésében kamatoztatta a képességeit. Jézus inkább az édesanyjával, Máriával törődött még a halála előtti pillanatokban is. Mária nyilvánvalóan özvegy volt már, ezért a tanítvány Jánosra bízta őt, hogy viselje gondját. Jézus, még a kereszten függve is, így rendezte el, hogy valaki gondoskodjon róla fizikailag és lelkileg is. Milyen gyengéd, önzetlen, nem a maga hasznát és nem a maga érdekeit néző szeretet az ilyen!
Ha ellenségeinknek veszendő lelke, mely éppen olyan drága, mint a miénk, - nem nehezedik ólomsúllyal a lelkükre, és nem érezzük érettük a felelősséget, akkor mi vagyunk a világ legnagyobb képmutatói. (Trudel)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm, hogy a Te önzetlen szereteted példa: erősít, utat mutat. Segíts Egyetlen Uram, hogy gyakorolni, megélni is tudjam.
Ámen
