TT
Mert nem oly főpapunk van, aki nem tudna megindulni gyarlóságainkon, hanem aki megkísértetett mindenekben, hozzánk hasonlóan, kivéve a bűnt. (Zsid 4,15)
„Mielőtt elítélsz, vedd fel a cipőmet és járd végig az utamat. Járd végig a múltamat, érezd a könnyeimet, éld át a fájdalmaimat, az örömömet. Tedd meg a lépéseket, amelyeket én megtettem és botladozz meg minden kövön, amelyen én megbotlottam. .. S mindegyik botlás után állj fel és menj tovább, úgy ahogy én tettem. Csakis ezután ítélkezhetsz rólam, felettem. Akkor mondhatod, hogy ismersz!” Már az a tény, hogy Jézus emberré lett, azt mutatja, hogy együtt érez velünk. Ahhoz, hogy elvégezhesse a váltság munkáját le kellett jönnie a földre, emberré kellett lenni. Emberi viszonylatban csak akkor tudunk egymáshoz közel lenni, ha vállaljuk egymás sorsát. Jézus együtt érez a naini ifjú édesanyjával és nagy szeretettel mondja neki: Ne sírj! Lázár sírjánál könnyekre fakad, mivel nagyon szerette Lázárt. Jézus az együttérzésre, mindenkinek testvérként való szeretetére, a személyválogatás nélküli szeretetre akar bennünket is megtanítani.
A szeretetnek a lelke nem abban áll, hogy elnézzük az ellenség hibáit, hanem abban, hogy szeretjük annak érdemeit.
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm, hogy együtt érzel velem bármi is volt életemben. Szeretnék másokkal együtt érző, az örülővel örülő, a síróval sírni tudó tanítvány lenni, még ha ez sokszor nem is sikerül.
Ámen
