TT
„Mester, kérlek, tekints a fiamra, mert ő az én egyetlenem. Időnként valami lélek ragadja meg, és hirtelen kiáltozni kezd, rázza őt és tajtékzik, és nehezen távozik tőle, miután meggyötörte.” (Lk 9,37-39)
Sokan jelennek meg ma is Jézus mellett egy rövid találkozás erejéig, és nem tudjuk, hogy mi indította az addig ismeretlen arcokat. Csak örülhetünk, ha egy Krisztus mellett újonnan felbukkanó embertől elhangzik a kérés: "Mester, kérlek, tekints az én egyetlenemre". Ez a legfőbb indíték, amivel felkeressük: a Megváltó segítse őt gyógyító hatalmával, erősítse őt terheinek hordozásában, vezérelje őt döntéseiben. Milyen jó, ha az első helyen, az első megkeresés helyén a Teremtő Isten áll. Ha a család már úgy tudja várni a gyermeket, hogy imádságos szívvel kéri a Mindenhatót: tekints a gyermekemre, mert ő az én egyetlenem. Milyen jó, ha születése után is megtörténik ez a kiáltás a Mester felé, örömben és betegségben egyaránt. Ez a bibliai édesapa nem titokban kereste Jézus közelségét. Nem magánügy a hit, tudni kell azt felvállalni, mások előtt is kimondani, hogy mai világunk bábeli zűrzavarában is meghallják a hitvallást. Bármilyen távol is érezzük magunkat Jézustól, ne szégyelljünk Hozzá fordulni, de merjünk oltalmat kérni a Megváltó közelében.
Ah, ha másért nem, legalább a gyermekeinkért tudnánk jobb kereszténynek lenni. (Ravasz László)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm, hogy bármikor kiálthatok, nem kéred számon az előzményeket, és bizton tudhatom: fájdalmamat kihallod szavaimból. Tekints Egyetlen Uram szeretteimre.
Ámen.
