TT
Ti magatok is, mint élő kövek épüljetek fel lelki házzá, szent papsággá, hogy lelki áldozatokat ajánljatok fel, amelyek kedvesek Istennek Jézus Krisztus által.” (1Péter 2,4-5)
Épülésről, építésről szól mai Igénk. Míg élünk, építkező emberek vagyunk mindannyian. Építjük otthonainkat, építjük kapcsolatainkat, családi életünket, bővítjük tudásunkat, elméleti és gyakorlati ismereteinket, mindig tanulunk valami újat, és ez épít bennünket emberként. Ez a mai igénk visszavezet bennünket az élő kőhöz, az Isten egyszülött Fiához, aki szilárd fundamentumként alapot kínál testi, lelki építkezéseinkhez. Mert igazán erős, életviharokban is rendíthetetlen csak így maradhat az a lelki ház. Hetvenévesen is lehet alapokat építeni, csak akkor már sokkal nehezebb. A legnagyobb kincset minden emberi közösségben a gyermekek jelentik. Egyházunkban, gyülekezeteinkben is, ha komolyan vesszük Isten kezéből az erre vonatkozó parancsot. Nélkülük gyönyörű templomaink sem egyebek, mint élettelen kövek. Lelki házzá, élő kövekből folyamatosan épülő közösséggé akkor lehetnek gyülekezeteink, ha a Krisztusban elnyert kegyelem alapjára tudunk építkezni. Ha gyermekeink életével is a szeretetnek, a megbocsátásnak, az irgalomnak élő köveit tudjuk építeni erre az alapra. Gyermekeink élete, a mi életünk, a mi közösségeink is csak így válhatnak olyan otthonná, ahol lakozást vehet a Szentlélek.
Nem a jócselekedetek teszik a megváltott embert, hanem a megváltott ember teszi a jócselekedeteket.
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm, hogy én is odajárulhattam az Élő Kőhöz, Hozzád. Kérlek, segíts a szolgálatban, hogy családom, gyülekezeteim lelki házként épüljenek minden nap.
Ámen.
