TT
Kiszabadulok most is, mint máskor, csak megrázom magam! - mert még nem tudta, hogy elhagyta őt az ÚR. (Bír 16,20)
Anyja méhétől fogva áldott növekedés, aztán az Istentől megszállt lélek ereje, és vége. Isten elhagyta Sámsont. Sámson, megvakítva, az újra kinőtt hajával még elkövetett egy öngyilkos merényletet. Dágón istenség templomában mutogatták a filiszteusok. A híres zsidó tehetetlenségén szórakoztak. A csarnok tele volt férfiakkal és asszonyokkal. Akik nem fértek be, további háromezer férfi és nő a tetőn mulatott. Sámson az Úrhoz fohászkodott erőért, hadd álljon bosszút a filiszteusokon. Itt már nem olvassuk, hogy „megszállta az Úr lelke”. Isten már elhagyta Sámsont. Ő maga is áldozattá vált, azokkal együtt, akiket megölt. Sámson története ijesztően szomorú példája az Isten akaratából megáldott; Szentlelkével felruházott, majd az Úrtól eltávolodó életeknek. Mert az kerül igazán távol Istentől, akit az Úr hagy el. Felnőtt férfiként húsz évet adott neki az Úr, addig volt Izráel bírája. Húsz éve volt arra, hogy azt tegye, és úgy tegye; amire, és ahogyan elhívta az Úr. Elgondolkodtató.
„… nem vesszük észre, hogy egész életünk átmeneti korszakokból áll, mindig történik valami, amire hivatkozva felmentést adhatunk magunknak. … nincsenek átmeneti korszakok, minden napunk az éltünk legvalódibb része…” (Farkas József)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm, hogy velem vagy minden napon. Kérlek, hogy el ne tévelyedjem, hogy el ne hagyjalak.
Ámen
