TT
Ti magatok, is mint élő kövek épüljetek fel lelki házzá, szent papsággá, hogy lelki áldozatokkal áldozzatok, amelyek kedvesek Istennek a Jézus Krisztus által. (1Pt 2,5)
Ezsdrás próféta könyvében olvassuk, hogy amikor a nép a fogságból hazatért, első dolga az volt, hogy fölépítse a lerombolt templomot. A Biblián kívüli források szerint először az elszórt köveket szedték össze, és abból az alapot rakták le, majd hosszasan keresték a régi templom szegletkövét, melyet sokáig nem találtak, mígnem a föld mélyén, az évek által termelt hordalék alatt rábukkantak. Visszatették a helyére és utána valóban felépült a templom. Az Isten szavának nem csupán az a feladata, hogy alkalomról alkalomra megsimogasson minket, és vigasztaljon. Hány megtévedett lelkiismeretű emberrel találkozunk naponta. Azt hiszik, hogy ha meg voltak keresztelve, felmenőik is hívő keresztyének voltak, támogatják az egyházat, akkor ezzel már minden el is van rendezve. Ezért van szükség életünkben, hogy bekövetkezzen olyan helyzet, amikor kő kövön nem marad. Ezekben a helyzetekben bizony sírunk, kétségeskedünk, de van ennek az iszonyatos helyzetnek egy jó oldala. Mert ebben a helyzetben az Isten számunkra valóban az Isten lesz. Amikor a kis vallásos biztosítékaink sorra csődöt mondanak, minden összeomlik, ekkor jelenik meg a mi életünkben a trónon ülő Bárány képe és mindent elrendez. Így Krisztus, mint szegletkő, aki az istentelenek számára a botrány köve, hatalmas heggyé válik számunkra, mely betölti az egész földet – az üdvösség köve lesz számunkra.
Van békesség, mely nem függ külső körülményektől, hanem a belül lakozó Krisztustól. Ezt semmiféle vihar nem zavarhatja meg.
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm, hogy számomra már nem botránykő Vagy. Ellenben Te vagy Egyetlen Uram, az üdvösségem biztos alapja.
Ámen
