TT
Békességet hagyok néktek; az én békességemet adom néktek: nem úgy adom én néktek, amint a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljen! (Jn 14,27)
Mikeás próféta úgy írja le Jézus Krisztust, hogy „És ő a mi békességünk.” (Mik 5,5) Pál apostol pedig a következő szavakkal: „Mert Ő a mi békességünk, ki eggyé tette mind a két nemzetséget, és lerontotta a közbevetett választófalat, az ellenségeskedést az Ő testében, a parancsolatoknak tételekben való törvényét eltörölvén; hogy ama kettőt egy új emberré teremtse Ő magában, békességet szerezvén; és hogy megbékéltesse az Istennel mind a kettőt, egy testben a keresztfa által, megölvén ezen az ellenségeskedést.” (Ef 2,14-16) Jézus Krisztus az alapja a mi békességünknek is. Ahogy eluralkodott a bűn, a harag, a gyűlölet a mi szívünkben, amíg Jézus Krisztus meg nem szabadított minket annak uralma alól, ugyanúgy uralkodik most Krisztus Szentlelke, a szeretet, a békesség a mi életünkben. Ezért dicsőítjük minden időben az Ő szent nevét. Bár e világ fejedelme, a Sátán mindent elkövet, hogy ezt a békességünket megzavarja, és mindent megtesz, hogy elhallgassunk. Azért, hogy ne legyünk az Evangélium követei. Elrabolni viszont soha nem tudja tőlünk, mert nem mi őrizzük azt, hanem az Úr őriz minket, Ő uralkodik felettünk.
Miként lehetne annak tartós békessége, aki másnak dolgaiba belekeveredik, ki idegen ügyek után szalad, s aki ritkán és keveset száll magába. (Kempis Tamás)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm azt a békességet, mely belőled fakad, mely Általad az enyém. Nélküled senkinek nem lehet igazi békessége. Hálával tartozom, hogy nekem Benned való békém van. Kérlek Uram, ezt soha ne felejtsem el.
Ámen
