TT
Mert egy gyermek születik nékünk, fiú adatik nékünk, és az uralom az ő vállán lészen, és hívják nevét: csodálatosnak, tanácsosnak, erős Istennek, örökkévalóság atyjának, békesség fejedelmének! (Ézs 9,6)
Vajon nem úgy jött-e, nem úgy mutatkozott-e be valójában Jézus, mint a békesség fejedelme? Amikor Jeruzsálembe bevonult, nem harci paripán, nem karddal és dárdával kezében, hanem szamárháton, a békesség állatának a hátán vonult be oda. Ő maga nyilatkoztatta ki ezzel, hogy békesség királya akar lenni. Valóban úgy lett, mint ahogyan a betlehemi angyalok énekelték: Itt e földön békesség. A mai világ is békére vágyik, és mégis visszautasítja Őt, aki azt hozza. Országainkban is békére van szükségünk: olyan otthonokra, ahol kölcsönös tisztelet uralkodik, ahol az emberek megtanulják szeretni Istent és egymást. Békére van szüksége szívünknek is. Sokan tele vannak bűntudattal, félelemmel és aggódással, de nem kellene, hogy így legyen. Krisztus Jézus, a Békesség Fejedelme békét ad mindazoknak, akik elfogadják Őt.
Az aztán a “híres” békesség, amelyet a mások igaztalansága vagy sérelem azonnal felborít. Az ilyen békesség elvesztése felett nem is érdemes sajnálkozni, hiszen egy fabatkát sem ér. (Trudel)
Uram, Krisztus Jézus!
Benned és általa béke vár, nélküled leginkább nyugtalanság, békétlenség, lelki rendezetlenség. Köszönöm, hogy Téged választhattalak. Köszönöm, hogy a Te tanítványod lehetek.
Ámen
