TT
Krisztus pedig megjelenvén, mint a jövendő javaknak főpapja, a nagyobb és tökéletesebb, nem kézzel csinált, azaz nem e világból való sátoron keresztül, s nem bakok és tulkok vére által, hanem az ő tulajdon vére által ment be egyszer s mindenkorra a szentélybe, örök váltságot szerezve. (Zsid 9,11-12)
Az Ószövetség főpapja, aki áldozatot mutatott be évenként a nép és a maga bűnéért, előképe annak a Jézusnak, aki egyszer és mindenkorra való áldozatot mutatott be. Egyszeri és tökéletes áldozatot, mert hiszen saját magát adta oda a kereszt oltárán áldozatul a bűnért és a bűnösökért. A Szentírásban megtaláljuk pontosan a főpap szerepét és tisztét. Áldozatot bemutatni, imádságban közbenjárni a népért. Ezt cselekedte Jézus is, azzal a különbséggel, hogy ami az emberekben, a főpapokban tökéletlen volt, az benne tökéletessé lett. Nekünk, reformátusoknak Jézus Krisztus főpapi áldozata egyszer és mindenkorra szól. Hitvallásunk szerint ezért lehet nekünk békességünk megtartatásunk felől, és arra nézve, hogy bűneinket Isten megbocsátotta. Krisztus Urunk, közbenjáró imádságával pedig, mint egyetlen közbenjárónk szüntelenül esedezik az Atyánál érettünk.
Krisztus a Te személyed Szent, Mert az Atya főpappá kent és Te áldozván érettünk, mi bűnbocsánatot vettünk.
Esedezz hát hathatósan, Hogy az Atya az adóson könyörülvén engedelmes légyen mihozzánk és kegyelmes.
Mert főpapunk azért lettél.
A kereszt üdvösségünk, a kereszt életünk, a kereszt ellenségünk ellen menedékünk. (Kempis Tamás)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm azt az áldozatot egyedüli Uram, amelyet a világért és benne értem is hoztál. Örök életem van ebben. Kérlek, segíts, hogy soha ne feledkezzem meg erről.
Ámen
