Tibor
„Meg van írva: Nem csak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten szájából származik.” (Mt 4,4)
A nagy német költő, Rainer Maria Rilke hosszú időn át Párizsban élt. Sokat sétált a városban. Az egyik utcasarkon öreg koldusasszony üldögélt, a járókelők pár centime-t ejtettek kérges, kéregető kezébe. Az asszony mozdulatlanul, földre szegezett tekintettel, minden életjel nélkül fogadta az alamizsnát. Rilkét sétáira gyakran elkísérte egy ismerőse. A fiatalasszony maga is adott néhányszor a koldusasszonynak. Csodálkozott, hogy a költő, akit nem csak verseiből ismert melegszívű embernek, sohasem ad semmit. Nem értette, hogyan lehet egy ilyen nagyszerű ember ennyire közömbös. Rilke észrevette, hogy mi foglalkoztatja kísérőjét, és megjegyezte: - A szívének kellene adnunk valamit, nem a kezének. Néhány nappal később Rilke egy illatozó fehér rózsával indult szokásos sétájukra. Amikor a koldusasszonyhoz értek, megállt, lehajolt, és a szikkadt kezekbe fektette a gyönyörű virágot. Váratlan dolog történt: az öreg, mióta ismerték, most emelte először rájuk pillantását, majd nagy erőfeszítéssel felállt, megragadta az idegen kezét, időtől barázdált arcához szorította, és a rózsát magához szorítva elment. Napok teltek el. Aztán egy teljes hét. Az utcasarkon üres maradt a koldusasszony helye. Rilke útitársnője aggódott, hogy az öreg koldusasszony talán már nem is él. A hetedik napon újra ott ült az öregasszony. Kérges, kéregető kezébe a járókelők egy-egy pénzdarabot ejtettek. Az asszony mozdulatlanul, földre szegezett tekintettel minden életjel nélkül fogadta az alamizsnát. - De hát miből élt egész idő alatt, ha nem járt ide koldulni? - tört fel a kérdés a fiatalasszonyból. Rilke, alig hallhatóan, fejével bólogatva, mintegy önmagának válaszolt: - A rózsából, igen, a rózsából.
Isten a szeretet cselekedeteit nem annyira a nagyságuk, hanem inkább indító okuk miatt becsüli. (Spurgeon)
Uram, Krisztus Jézus!
Figyelemmel, szeretettel szeretném észrevenni embertársaimat. Mutass nekem utat az emberi szívekhez a Te szeretetedből.
Ámen
