Tibor
„Boldogok a szelídek…” (Máté 5:5)
A szelídségről valaki ezt mondta: „Apám erős ember volt, de ugyanakkor szelíd is. Fel tudott emelni olyan nehéz dolgokat, amit fele olyan idős emberek sem, de esténként mindig verset olvasott, amikor hazatért a munkából a földekről, ahol búzát, kukoricát, szénát, paradicsomot és dinnyét termesztett. Volt egy pár öszvérünk a farmon. Az egyik gyakran megmakacsolta magát, és lefeküdt a földre, amikor én szántottam. Képtelen voltam őt talpra állítani, bármilyen keményen is bántam vele. Amikor apám meglátta kínos helyzetemet, elindult felém a földeken át, és amikor hallótávolságba ért, csak ennyit mondott: „Kati”, az öszvér azonnal talpra állt és folytatta a munkát. Apám sosem bánt vele haraggal. Sok időbe telt, míg megértettem, hogy a szelídségre még a legmakacsabb öszvér is válaszol.”
Nekünk mennyi időbe telik, amíg megértjük, hogy a szelídségre még a legmakacsabb ember is válaszol?
Uram, Krisztus Jézus!
Mennyi mindent megpróbálok erőszakkal, haraggal, indulattal megoldani, pedig a szelídség mindig hasznosabb és eredményesebb. Taníts meg kérlek, olyan szelídnek lennem, mint amilyen Te vagy!
Ámen
