Tibor
Mózesnek, az Isten emberének imádsága. (Zsolt 90,1a)
Hogyan született meg ez a zsoltár? Sok szenvedésen kellett keresztül mennie Mózesnek, az Isten emberének. Csecsemőként a Nílus vizére tették. Igaz, hogy királyi udvarban nőtt fel, de annál nehezebb volt számára a menekülés, a 40 évnyi pásztorkodás a pusztában. Mennyi bántalmat kellett elszenvednie a Fáraó részéről, sőt még a saját népe részéről is. A szenvedések és küzdelmek idején Isten csodáinak megtapasztalása volt segítségére abban, hogy ez a hálaadó és hitvalló imádság megszülessen a szívében. Luther Márton akkor írta énekét, amikor minden percben várhatta a halált: Erős vár a mi Istenünk, jó fegyverünk és pajzsunk. Isten a szenvedésekből áldást akar kihozni az életünkben. Isten azt akarja, hogy szenvedéseink hálaadó énekké legyenek, amelyekkel Őt magasztaljuk. Így született meg ez az ének Mózesnek, az Isten emberének szívében. Mi pedig zengjük tovább ezt az éneket ugyanazzal a hittel, ugyanazzal a reménnyel és bizonyossággal, amellyel először csendült fel Mózes szívében.
Jellemünket nem a külső körülmények alakítják, hanem imádkozó életünk.
Uram, Krisztus Jézus!
A szenvedés is Hozzád kell, hogy közel vigyen. Köszönöm, hogy ismered fájdalmaimat is tudod azoknak a célját is.
Ámen
