Tibor
„Mert én megtanultam, hogy a körülményeim között elégedett legyek…” (Filippi 4,11)
Nem születünk egyforma lelkülettel, van, aki a szegénységben is tud elégedett lenni; és van, akinek még Dárius kincse sem lenne elég. Ha vannak is születésbeli különbözőségek közöttünk, azt mondja a Szentírás, hogy meg lehet tanulni elfogadni a körülményeinket. Pál apostol sem olyan természettel született, hogy elégedett tudott volna lenni a börtön körülményei között. De amikor Filippibben bilincsek közt kénytelen volt hosszú időt tölteni, már ezt írja: „… én megtanultam, hogy körülményeim között elégedett legyek. Tudok szűkölködni és tudok bővölködni is…” Gulácsy Lajos református lelkipásztor, kárpátaljai püspök kazahsztáni lágerben volt kényszerű eltölteni majdnem nyolc évet. Egy rövid történet tőle, a hálás és elégedett életre vonatkozóan: A lágerben esténként sokáig fenn maradtak, beszélgettek, és minden este más-más tartott közülük „előadást”. Ki mihez értett, ki mire emlékezett. Így tartották egymásban a lelket. Egyik este a budapesti Gundel étterem szakácsa tartott „beszédet”. Húsleves gazdagon, töltött káposzta, rakott palacsinta – sok-sok receptet elrészletezett. A sötétben csak a lesoványodott rabok üres csámcsogását lehetett hallani, amikor az egyik rab keserves sírásban tört ki: „Drága feleségem, te finomabbnál finomabb étkeket főztél nekem, és még csak arra sem voltam képes, hogy megköszönjem… Csak jutnék még egyszer haza hozzád, másképp élnék!” Az Úr Isten megadta, hogy évek múltán valóban hazatérhettek, a püspök úr pedig felkereste, meglátogatta ezt a hajdani fogolytársát is. Kérdezte annak feleségét: „Hogyan viselkedik ez a betyár?” A feleség pedig nagy sóhajtással válaszolt: „Valóban egy betyár ment el itthonról, de egy angyal jött haza. Azelőtt mindenen morgolódott, semmi sem volt jó neki, most pedig egy pohár vízért is végtelen hálás…” Vajon miért kell tragédiának történni ahhoz, hogy felismerjük az Úrtól kapott kincseinket, örömeinket?
A hálátlanság a kevélység leánya, s az egyik legnagyobb vétek; ha valaki háládatos jótevőinek, hálás lesz Istennek is, mert Istentől annyi jóban részesült és részesül a jövendőben is. (Miguel De Cervantes)
Uram, Mennyei Atyám!
Köszönöm, hogy áldásaidat olyan bőkezűen méred az életemben. Bocsáss meg, ha ezen áldások felismeréséhez sokszor látnom kell valóban nyomorúságos példákat, szűkölködéseket. Taníts meg kérlek, mindig elégedett szívvel élni.
Ámen.
