Tibor
„Azután odaállt Salamon az Úr oltára elé, Izrael egész gyülekezetével szemben, kiterjesztette kezét az ég felé, és ezt mondta: Uram, Izráel Istene! Nincs hozzád hasonló Isten sem fent az égben, sem lent a földön! Hűségesen megtartod a szolgáiddal kötött szövetséget, ha teljes szívükkel előtted járnak." (1Kir 8,22-23)
Mai szóhasználattal élve azt mondhatjuk, hogy amikor Salamonnak fent idézett szavai elhangoztak, egy "hatalmas projekt" végén volt. Hiszen ő volt Izraelnek az a királya, aki megépítette a jeruzsálemi templomot, az elhívott nép máig legfontosabb szakrális helyét. Soha olyan gazdag, soha olyan erős nem volt az ország, mint ezekben a napokban. Amikor a templom elkészült, Salamon megállt a nép egész gyülekezete előtt, kiterjesztette kezét az ég felé és imádkozott. Nagy "projektek", beruházások ma is vannak, a végükön nagy, lezáró dínom-dánomokkal, de ezekből rendszerint kimarad az Istennek való hálaadás. Izrael népe 14 napig ünnepelt, de ez az ünnep azzal kezdődött, hogy a király térdre borult és imádkozott. Az örömteli percekben nagyon hajlamosak vagyunk ezt a mozzanatot kihagyni. Nemes egyszerűséggel elfelejtjük az Úr előtt való megállásnak szükséges voltát. Amikor minden rendben van, amikor szárnyalnak a sikerek, nem érezzük szükségét sem hálaadásnak, sem könyörgésnek. Összességében véve nem érezzük hiányát Istennek. Salamon nem csak hatalmáról, gazdagságáról volt híres, de bölcsességéről is. Messzi földről utaztak hozzá uralkodók, hogy találkozzanak vele, mert elkápráztatta őket Izrael királyának bölcsessége. Salamon azonban tudta, hogy bizony a földi életben minden forgandó. A jó napokat követhetik rosszak; a fiatalság sem örökkévaló; az egészség is megtörhet. Sőt, az oly' gazdag és impozáns templom falai sem rendíthetetlenek. A király mindezekkel a lehetőségekkel tisztában volt – bár az aktuális helyzet egyik veszélyt sem mutatta -, ezért tud a legnagyobb sikerek között is térdre borulni, alázattal kiáltani Isten felé, és sorolja tovább: ha éhínség jön, ha ellenség tör be, ha betegség támad, ha rozsda, ha sáska – akkor is hallgasson meg az Úr minden imádságot. Tudjuk-e mi életünk egészét, múltat és ismeretlen jövendőt ilyen szerves egységben az Úr kezébe tenni? Amit eddig elértünk, mind az Ő vezetésének köszönhetjük, és ami vár ezután mireánk, abban is az Ő gondviselése fog hordozni.
A földi javak csak azután képezik valóban tulajdonunkat, miután hálát adtunk érte Istennek. Addig csak jogtalanul birtokoljuk.
Uram, Mennyei Atyám!
Köszönöm, hogy Salamon imádsága bölcsességre és alázatra tanít. Királyként, sikerektől övözve is tudott térdre borulni, mert szívét bölcsességgel Te töltötted meg. A kalász is akkor hajol igazán mélyre, ha érett és telve van, ezért tölts meg Uram, engem is bölcsességgel és alázattal.
Ámen
