Tibor
A harmadik napon menyegző volt a galileai Kánában. Ott volt Jézus anyja. Meghívták Jézust és tanítványait is a menyegzőre. Amikor elfogyott a bor, Jézus anyja így szólt hozzá: „Nincs boruk.” (János 2:1-3)
Jó és örvendetes dolog a lagzi, de akadt némi gond a szervezéssel. Nincs boruk – szólt Jézusnak az édesanyja, Mária. Annak idején Izraelben egy hétig tartott a lakodalmas tor és etetni, itatni, szórakoztatni kellett a násznépet. Szégyen volt, ha valami elfogyott. Nincs boruk – ez a mondat egy ténymegállapítás. Baj van, ez a gond, ezt fejezi ki. Nekünk is szükségünk van, vagy lenne erre a lényeglátó helyzetfeltárásra. Azonban ködösítünk, mellébeszélünk, talán még az Úrnak is. Pedig azt kellene mondanunk: nincs bennem türelem, elfogyott a szeretetem, a megbocsátási hajlandóságom… Nincs erőm. Nincs emberem… Mondjuk ki az Úrnak ezeket. Akkor is, ha nehéz. Ki kell mondani olykor a tényeket, még ha fáj is szembesülni velük. Mert így a jobb, innen lehet elindulni valamerre. Ha valami már, vagy még hiányzik belőlünk, akkor is tegyük meg bátran. Nézzünk szembe a hiányosságainkkal és mondjuk el Jézusnak.
Krisztus nélkül élni a legboldogtalanabb állapot. (Spurgeon)
Uram, Krisztus Jézus!
Mennyi minden van elfogyóban, és olyan is van, ami már el is fogyott. Egyet kérek Tőled: a hitem el ne fogyjon soha, amellyel Benned bízom Uram.
Ámen
