Tibor

2017.12.19 08:52

„Őrhelyemre állok, odaállok a bástyára, figyelek, várva, hogy mit szól hozzám és mit felel panaszomra.” (Hab 2,1)

Az őr nem hagyhatja ott a helyét, csak akkor, ha lejár ideje és van, aki felváltja. Mi sem hagyhatjuk el a küldetésünket, akármilyen erős viharok is érnek, akármilyen erős a bennünket érő támadás. Ameddig az Istentől rendelt időnk tart, addig ott kell lennünk és őrködni a ránk bízottak felett. A parancsnok tudja, hogy mikor vált le és mikor küld egy másik valakit a helyünkre. Nem tudjuk, hogy a következő esztendőben kit vált le az Isten közülünk, kit fog magához hívni és megpihentetni. De boldog az az őr, aki betöltötte a küldetését. Annak mondja Urunk, „jól vagyon jó és hű szolgám, menj be a te Uradnak örömébe”. A világ jobban tudja, mint mi, hogy mi illik Isten népéhez. A keresztény embertől mindig megkívánja, hogy Istennek tetsző élete legyen, és megbotránkozik, szemrehányást tesz, sőt lenézi az olyan hívőt, aki méltatlan hitéhez.

Uram, Krisztus Jézus! 

Köszönöm, hogy ameddig feladatom van, addig ott szolgálhatlak, ahová helyeztél. Használj, amíg szándékod, terved van életemmel. 

Ámen