Tibor
„Őrhelyemre állok, odaállok a bástyára, figyelek, várva, hogy mit szól hozzám és mit felel panaszomra.” (Hab 2,1)
Őrhelye van az őrnek: a bástya. Saját őrhely, ahová az Isten állítja és ezért a részért ő felel. A bástya magasan van, ahonnan jól lehet látni és ahol erősebbek a viharok. Az őrt látja az ellenség és a lakosság. Az ellenség az őrt akarja először elpusztítani, hogy ne tudjon figyelmeztetni. Ha elfoglaljuk az őrhelyünket, akkor bennünket fog érni először a kísértés, a támadás, a kritika, meg a kikezdés. Mindez talán arról az oldalról és attól az embertől, ahonnan a legkevésbé vártuk. Az őrt, ha nem tudja az ellenség elpusztítani, akkor megvesztegetéssel akarja elnémítani. Az ördög sok mindent ígér (karriert, sikert, pénzt, csillogást...) csak cserébe ne figyelmeztessünk senkit. Számítani kell az ellenség támadására, mert ha nem számítunk, elesünk. Ezért az őrnek méltónak kell lenni a küldetéséhez, leginkább neki kell az általa védett értékeket képviselni. A bástya (az őrhely) mivel magasan van, erősebbek a szelek és viharok, mint lent, a biztonságot adó falak között. Ha elfogadjuk az őrséget, jönnek különböző megpróbáltatások. A keresztyén élet egyáltalán nem mentes a próbatételektől (nincstelenség, anyagi kár, betegség, kín, gyász). Nem tudjuk, milyen viharok következhetnek még ránk. De ezek a próbák edzik meg az embert, hogy jobban és éberebben tudja betölteni a küldetését.
A keresztény nyelvtanban első személy: Ő, az Isten, második te, a felebarátod. Csak a harmadik személy én.
Uram, Mennyei Atyám!
Csak a Tőled kapott erővel láthatom el a rám bízott feladatot. Fontos, hogy Benned megerősödött és hiteles gyermeked legyek. Segíts, kérlek ebben előrejutnom.
Ámen
