Tibor
„Őrhelyemre állok, odaállok a bástyára, figyelek, várva, hogy mit szól hozzám és mit felel panaszomra.” (Hab 2,1)
Az őr felelőssége két részből tevődik össze. Szeretni és elköteleződni kell azok felé és azon értékek felé, akiket, és amiket az Isten ránk bízott (egyház, nemzet, gyülekezeti tagok, család, barátok, munkatársak stb.). Az őrnek öntudatos embernek kell lennie. Ha hiányzik az öntudat a gyülekezeti tagjainkból, ismét fel kell fedezni és azok mellett el kell köteleződni. Ha őszintén fedezzük fel az értékeinket, akkor nagyon fogunk hozzájuk ragaszkodni és nagyon fogjuk szeretni. Ha Krisztus szeretete van bennünk, akkor még a kellemetlen embereket, rokonokat, szomszédokat, munkatársakat, szolgatársakat, gyülekezeti tagokat is tudjuk szeretni. Nehéz dolog, de nem lehetetlen. Az őrt a parancsnoka ellenőrzi, és ha nem teljesíti a küldetését, akkor felelősségre vonja. Krisztus is visszajön és akkor ítélet lesz. Minden embert megítél, hogy miképpen teljesítette a küldetését. Számon fogja kérni az Isten a megértett, de nem teljesített küldetést is.
A gyertya csak akkor lesz valóban gyertya, ha meggyújtják. Azelőtt csak faggyú és kanóc.
Uram, Krisztus Jézus!
Tudom, hogy felelős vagyok nemcsak önmagamért, hanem másokért is, akiket rám bíztál. Add, hogy ne könnyelműség jellemezzen a szolgálataimban, hanem a szeretetetteljes felelősség, mely Reád mutat.
Ámen
