Tibor
„Őrhelyemre állok, odaállok a bástyára, figyelek, várva, hogy mit szól hozzám és mit felel panaszomra.” (Hab 2,1)
Nem akárki lehet őr, hiszen nagy a felelőssége, mert nagyon sok jelenlegi és jövőbeni élet van rá bízva. Az őr kiválasztott személy. Nem önmagától lesz valaki őr, hanem a feljebbvalója bízza meg a feladattal. Ezt a kiválasztást az ember egészen világosan megérti. Lehet, hogy folyamatosan alakul ki benne a kiválasztottság tudata, úgy, mint Habakukban a felismerés, hogy hol a helye. Ha magunkba tudunk szállni, látjuk a feladatot, akkor kiválasztottak vagyunk. Úgy kell a másik emberre is tekinteni, mint Isten kiválasztottjára. A kiválasztással szemben kétirányú a felelősségünk. A küldő felé: elfogadni a parancsot, nem visszakozni, mert akkor soha nem nyugszunk meg, és soha nem leszünk a helyünkön. Lehet, hogy Isten, aki a kövekből is tud fiakat teremteni, mást tesz a helyünkre, de mi csak akkor tudunk a legnagyobb próbákban is békések lenni, ha elfogadtuk a kiválasztottság küldetését. Magunk felé: a méltó élet. A kiválasztottsághoz méltónak kell lenni. A bástyán látnak bennünket azok, akiket védelmezünk: jobban figyelik a templomba, bibliaórára járó embereket, mint a hitetleneket és sokszor bizony számon is kérnek bennünket. Ezért tehát éljünk Krisztus Jézushoz méltó életet, az Ő parancsát teljesítve minden nap.
Aki félig az Istené, az egészen az Ördögé.
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm kiválasztottságomat és az azzal járó feladatokat. Kérlek Uram, erősíts naponta, hogy Hozzád méltóan tudjak élni és szolgálni.
Ámen
