Tibor
Uram, te voltál nékünk hajlékunk nemzedékről nemzedékre! (Zsoltárok 90,1b)
Ha Istenben élünk, Ő a hajlék, akkor Ő menedéket nyújt számunkra. Menedékhely Isten, ahova a veszedelem idején elrejthetjük magunkat. Így szólt az Úr Mózeshez: „Íme, van hely én nálam; állj a kősziklára. És mikor átmegy előtted az én dicsőségem, a kőszikla hasadékába állatlak téged, és kezemmel betakarlak téged, míg átvonulok.”(2Móz 33,21-22) Veszedelmek idején így nyújt menedéket az Úr nekünk is. Az erőtlen ember rá van utalva teljesen Istenre. Hogy is ne lennénk. Még a féreg is oltalmat keres a veszedelem ellen. A madár a lombok között húzza meg magát, a róka az odújába menekül. Akkor nekünk ne lenne menedékünk, amit nekünk készített az Úr? Ez a menedék nem téglából van, nem márványpalota, hanem maga az élő Isten. Jézus Krisztus a kőszikla, Ő a mi oltalmunk, segítségünk, azért benne bízhatunk.
Isten teljességével csak úgy tudsz megtelni, ha szívedet minden teremtett dologtól megüresíted.
Köszönöm Uram az általad kínált biztonságot. Semmihez nem fogható ez.
Ámen
