Tibor
Uram, te voltál nékünk hajlékunk nemzedékről nemzedékre! (Zsolt 90,1b)
Ez a zsoltárvers úgy beszél Istenről, mint hajlék. Tanuljuk meg, hogy Isten nekünk a saját hajlékunk. Nem bérelt lakás, nem szálló, nem vendégszoba, ahol egy ideig meghúzhatjuk magunkat, hanem saját házunk. Hányan vágyódnak saját lakásra manapság. Van, akinek távolinak tűnik, hogy sajátja legyen. Sokan szülőknél húzzák meg magukat, ami feszültséggel is járhat. Igénk azt mondja, hogy Isten a hajlék számunkra. Úgy kell tehát tekintenünk Istenre, mint a mi Istenünkre. Mert mit ér nekünk az, hogy millió embernek van lakása, ha nekünk itt vagy ott kell meghúznunk magunkat? Ha nincs saját hajlékunk, saját otthonunk, mit érne nekünk, ha millió ember örömmel dicsekedne az ő "istenével"? Mi az élő Isten nélkül élnék a világban árván és elhagyottan? Mert a hatalmas, világteremtő, világmegváltó Istennek, a miénknek is kell lennie.
Örvendezz Isten jelenlétének még akkor is, ha a lelkedben levő homály miatt nem láthatod Őt.
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Uram azt, hogy ismerhetlek, és személyes kapcsolatom lehet Veled.
Ámen
