Tibor
Történetesen egy pap ment azon az úton, de amikor meglátta, elkerülte. Hasonlóképpen egy lévita is odaért arra a helyre, és amikor meglátta, ő is elkerülte. Egy úton lévő samaritánus pedig, amikor odaért hozzá és meglátta, megszánta; odament, olajat és bort öntött sebeire, és bekötötte azokat. Aztán feltette őt a saját állatára, elvitte egy fogadóba, és ápolta. (Lk 10,30-34)
Jézus meglátott minket az útszélen, bűneinktől összetörve és könyörületességre indult. Eljött, otthagyta mennyei királyságát, hogy emberként köztünk éljen. Amikor úgy találtatott, mint ember, megaláztatott, nem vették emberszámba. Ő lehajolt hozzánk a bűn porába és ellátta sebeinket. Mi semmit sem tudtunk tenni, mindent Jézus cselekedett, és mindezek ellenére Jézus az a samaritánus, akit gyűlöl a világ, akkor is és ma is. Megcsúfolja, kiveti, megostorozza, leköpdösi, megfeszíti, vagy egyszerűen csak semmibe veszi. Ő mégis lehajol mindenkihez. Azokhoz is, akikre a világ azt mondja: Nem kár érte. Eggyel kevesebb nem számít. Jézusnak számít az az egy elveszett is. Vajon nekünk számít?
Mennyi minden tud lenni Jézus! Egyszer barát, máskor bíró, mindig király, szakadék szélén pásztorrá változik, betegségben orvosunk lesz, halálban bajtársunk, elbukásban az életnek, az újrakezdésnek és a végső győzelemnek a Fejedelme. (Ravasz László)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Uram, hogy számítok Neked. Lehajoltál kárhozatba tartó életemért és magadhoz emeltél a bűn szennyéből. Hála legyen érte.
Ámen
