Tibor
Aki azért tudna jót cselekedni, és nem cselekszi, bűne az annak. (Jak 4,17)
Az kevés, hogy nem teszünk rosszat. Az egész világ így gondolkodik, és meg is magyarázza, hogy semmi rosszat nem csinált. Érdemnek tartjuk azt, hogy nem cselekszünk rosszat? Ebben benne van, hogy nem is cselekszünk. A semmittevést tartjuk Isten előtt értéknek, sőt büszkék vagyunk arra, hogy nem tesszük a rosszat? Ehhez nem kell keresztyénnek lenni, a világ tele van olyan emberekkel, akik vigyáznak arra, hogy ne csináljanak semmi rosszat. Attól nem lesz jobb a világ, hogy tartózkodunk a rossztól. Majd elköveti helyettünk valaki más. Amikor az ember világra jön, tehetetlen, nem tudja magát ellátni, csak sírni tud. Meg kell füröszteni, melengetni kell, szoptatni kell, tisztába tenni, gondoskodni róla. Ezek nélkül elpusztul. Nem kell bántani, hozzá sem kell nyúlni, egyszerűen csak otthagyni és nem törődni vele. Garantáltan meghal, márpedig semmi rosszat nem cselekedtek vele. Mégis meghal, mert nem törődtek vele. Jézusról azt olvassuk: széjjeljárt jót tévén, jócselekedetekkel járt szerte az országban. És mi? Emlékezzünk csak Zákeusra. Jézus bement hozzá, de hallgatott. Csak amikor kész volt jót cselekedni, akkor szólalt meg: Ma lett üdvössége ennek a háznak. Mondhatta volna Zákeus ezt is: Soha többé nem fogok becsapni senkit. Mától kezdve nem cselekszem rosszat. De ez kevés, ettől egymagában még nem lett üdvössége házának. A rossz hiánya még nem a jó. Vegyük komolyan az Ige szavát és próbáljuk hétköznapjainkban életre váltani.
Minden bálvány elválaszt Istentől. Elválasztanak, és Isten és ember közé állnak még azok is, melyeket Isten egykori áldásaiból faragtunk. (Kroeker)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm az általad elkészített jó megcselekvésének lehetőségét. Segíts, hogy élni is tudjak vele.
Ámen
