Tibor
Tetszett ez a beszéd az egész gyülekezetnek, és kiválasztották Istvánt, aki hittel és Szentlélekkel teljes férfi volt, valamint Fülöpöt, Prokhoroszt, Nikánórt, Timónt, Parmenászt és Nikoláoszt, az antiókhiai prozelitát; az apostolok elé állították őket, és miután imádkoztak, rájuk tették kezüket. Az Isten igéje pedig terjedt, és nagyon megnövekedett a tanítványok száma Jeruzsálemben, sőt igen sok pap is engedelmeskedett a hitnek. (ApCsel 6:5-7)
Az apostolok – Igénk szerint – megbeszélve Istennel és a gyülekezettel a dolgokat szolgálatba állítottak embereket. Nem világi módszerekkel választották ki őket, más szempontok alapján döntöttek. Az egyház, Isten népe ebben is jelentősen kell különbözzön attól, ami világi. Itt nem önjelöltekre van szükség, nem olyanokra, akik magukat ajánlják, hanem olyanokra, akiket az Úr ajánl. Akikről jó bizonyságot tesznek, akik a Szentlélektől vezetett emberek, hívő életet élnek, bölcsességgel rendelkeznek. „Az Isten igéje pedig terjedt, és nagyon megnövekedett a tanítványok száma Jeruzsálemben, sőt igen sok pap is engedelmeskedett a hitnek.” Mit tehetünk, hogy ma is így legyen? Ültessünk és öntözzünk, a növekedést pedig bízzuk az Úrra. Különböző emberek fognak közel kerülni az Úrhoz. Senkiről ne mondjunk le, csak tegyük a magunk dolgát és hagyjuk, hogy az Úr is végezze azt, ami az Ő dolga. Kifogásokat keresve másra osztani a feladatokat mindig könnyebb, mint azt mondani, hogy itt vagyok, Uram, használj, ha akarsz.
Olyan gyülekezetről álmodom... amelynek istentisztelete nemcsak a vasárnapi istentiszteletben és az imaórákon nyilvánul meg, hanem az otthonokban, hétköznapi munkában és az élet mindennapi dolgaiban. (John Stott)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm, hogy szolgálhatlak és hálás vagyok szolgatársaimért. Adj erőt, hogy ültessünk és öntözzük, a többit pedig bízzuk Reád.
Ámen
