Tibor
Mi pedig megmaradunk az imádkozás és az ige szolgálata mellett. (ApCsel 6:4)
Az imádkozás komoly munka. Aki nem hiszi, tegyen próbát. Szánjon rá napi félórát egy hónapon keresztül. Ha ezt valaki vállalja és meg is csinálja, nem fogja azt sem gondolni, sem mondani, hogy az imádkozás könnyű dolog. Az Igére figyeléssel ugyanez a helyzet. Azt olvasni, abban elmélyülni, hirdetni és persze hallgatni, odaszánt időt igényel. De mindez mit sem ér, ha valaki olvassa, hirdeti, hallgatja az Igét, de nem engedelmeskedik az Úr szavának, akaratának. Egy gyülekezet életének középpontjában ugyanis Isten áll. Az imádság és az Ige pedig Vele köt bennünket össze. Vannak, akik összetévesztik a gyülekezetet világi klubokkal, ahol összegyűlnek az emberek, jól érzik magukat különösebb kötelezettségvállalás nélkül. A keresztyén gyülekezetekben is összegyűlnek az emberek, ám elsősorban nem azért gyűlnek össze, hogy jól érezzék magukat, hanem azért, hogy az Urat keressék, Őt dicsérjék, szolgálják, az Ő akaratát megtudják és megvalósítsák. Mindezt pedig csak elkötelezetten lehet végezni. Találjuk meg azt a szolgálatot, melyet ránk akar bízni az Úr, mert egyáltalán nem mindegy, hogy egy gyülekezetben kiszolgálást vár az ember, vagy ő maga akar szolgálni. Jézus azt mondta magáról, hogy „Az Emberfia nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy Ő szolgáljon és adja az Ő életét váltságul sokakért.” Mi mit mondunk önmagunkról?
Ha használjuk a menny kapujának kulcsát, az imádságot, minden kinyílik előttünk, amire lelki életünknek szüksége van.
Uram, Krisztus Jézus!
Sokan lebecsülik az imádságot, pedig hatalmas erő van benne. Köszönöm Uram, hogy rendszeresen kereshetlek, ilyen módon is.
Ámen
