Tibor
„Nem helyes az, hogy az Isten igéjét elhanyagolva mi szolgáljunk az asztaloknál. Hanem válasszatok ki magatok közül, atyámfiai, hét férfit, akikről jó bizonyságot tesznek, akik telve vannak Lélekkel és bölcsességgel, és őket állítsuk be ebbe a munkába; mi pedig megmaradunk az imádkozás és az ige szolgálata mellett.” Tetszett ez a beszéd az egész gyülekezetnek… (ApCsel 6:5)
Az Igében szereplő gyülekezeti közösség tagjai szolgálni akartak. Látták, tapasztalták az Úrnak való szolgálat áldásait és ki akarták venni ebből a részüket. Szerettek volna odaférni a szolgálók közösségébe. Nézzük meg, hogy kezelték az apostolok a zúgolódást. Először is meghallották, másodszor komolyan vették, nem sértődtek meg, az egész gyülekezetet összehívták, a közösség elé tárták a zúgolódás tárgyát, és végül Istenre hangolt megoldást vázoltak fel. Ezt mondták: „Nem helyes az, hogy az Isten igéjét elhanyagolva mi szolgáljunk az asztaloknál. Hanem válasszatok ki magatok közül, atyámfiai, hét férfit, akikről jó bizonyságot tesznek, akik telve vannak Lélekkel és bölcsességgel, és őket állítsuk be ebbe a munkába; mi pedig megmaradunk az imádkozás és az ige szolgálata mellett.” Az apostolok munkamegosztásra bíztatták a közösség egészét. (Nem mellesleg létrejött a diakóniai szolgálat.) Nézzük meg a feladataikat. Nem kell pár embert megszakítani, amikor ugyanazt a feladatot mások is elláthatják. Válasszunk ki embereket a tennivalók intézésére, mások pedig megmaradnak az imádkozás és az ige szolgálata mellett. Ez az utóbbi a kiindulópont: egy gyülekezet Isten gyermekeinek közössége, tehát imádkozó és az Igére figyelő emberekből áll. Közös ima, közös Igére figyelés – ez tesz embereket gyülekezetté.
Az a domb, ahol Mózes állt, nem páholy volt, hanem az imádság csatatere. (Darányi Lajos)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Istenem a lelki testvéreket, akikkel együtt imádkozhatom és figyelhetek szavadra. Ettől és ebben kell továbbra is leginkább egynek lennünk. Kérlek, munkálkodj bennünk és általunk is.
Ámen
