Tibor
„És ha előttem jársz.....Ha azonban, konokul elfordultok tőlem....” (1 Kir 9,4-9)
Isten mindig őszintén beszél szolgáihoz, elébük adja az áldást, választási lehetőséget ajánl a jó és rossz között. Az ember már döntésekor számolhat annak következményeivel. Salamon Isten előtt járt, kereste az ő akaratát, figyelt intelmeire, nem volt nagyravágyó, ezért gazdagon megáldotta őt mind szellemi, mind anyagi javakkal. Ugyanakkor figyelmezteti őt és népét, hogy ez az áldás addig tart, míg törvényeit, rendelkezéseit megtartják. Ha azonban elfordulnak tőle, és idegen isteneket kezdenek imádni, akkor jön a szörnyű pusztulás, gúny, megvetés.... Ettől akar bennünket is megmenteni az Úr, idejében szól igéje által. Rajtunk áll a döntés, hogy ragaszkodunk-e Istenünkhöz, vagy más isteneket (pénz, hatalom, élvezetek, dicsőség keresése embereknél...) imádunk. Úgy tűnik, hogy egyes népeknél, nemzeteknél már nem fontos Isten keresése, könnyen elhajolnak tőle, beengedik maguk közé a pogány embereket, felveszik szokásaikat, az idegen istenek imádását, és ezzel a romlás útjára lépnek. Ez lassan átterjed az egyes ember életére is, otthagyja a saját vallását, hitét, és csodálkozik, hogy nincs áldás az életén. Vegyük komolyan ennek az igének az üzenetét, mert ma még Isten segítségével megállíthatjuk ezt a romlási folyamatot, és inkább maradjunk meg Isten ígéretei mellett.
Az élet mindig kegyelem. Amíg élünk, a kegyelem birodalmában vagyunk, a halál az ítélet birodalma.
Uram, Krisztus Jézus!
Te állíts meg Uram a romlás felé vezető úton, és adj erőt a Neked tetszőt cselekednem.
Ámen
