Tibor
„Most tehát miért késlekedsz? Kelj fel, keresztelkedj meg, mosd le bűneidet, segítségül híva az Úr nevét.” (Ap Csel 22,16)
Ha Isten küld, akkor menni kell, nem szabad késlekedni, hanem erősíteni kell azokat, akikhez irányít. Isten az erőtleneket, a gyengéket, az alkalmatlanokat hívta el a szolgálatra, akik ellenálltak. Ezt azért tette, hogy megdicsőítse magát: ami lehetetlen az embereknél, az Istennél lehetséges. Itt csupán engedelmességet kér Isten, a többit Ő elvégzi. Mindig csak egy feladatra kér fel, amihez megadja az erőt. Ha Mózes vagy Pál apostol előre tudták volna, hogy mi mindent kell elvégezniük az elhívásuk után, bizonyára bele rokkantak volna. Halló fülekre és értő szívekre van szükség ahhoz, hogy Isten akaratát lépésről-lépésre teljesítsük. Ez a küldetés lényege: nem tudjuk, milyen események következnek a jövőben, de egyet biztosan tudunk, hogy jó kezekben vagyunk, ha Isten szavára hallgatunk. Ezért tudott Mózes és Pál is nagy dolgokat véghezvinni, mert komolyan vették az Isten hozzájuk intézett szavát. Így tudták erősíteni a rájuk bízottakat.
Aki engedelmesség helyett csak magyarázkodik, az eltompul és fásult lesz.
Uram, Krisztus Jézus!
Nagy feladat számomra, hogy odamenjek, ahová küldesz. Adj engedelmes szívet, mely Reád hallgat és indul az általad kijelölt úton, oda, ahol látni akarsz engem.
Ámen
