Tibor
„Amikor megérkezett Barnabás, és látta az Isten kegyelmét, megörült, és bátorította mindnyájukat, hogy szívük szándéka szerint maradjanak meg az Úrban, mivel derék ember volt, telve Szentlélekkel és hittel. És igen nagy sokaság csatlakozott az Úrhoz.” (Ap. Csel 11,23-24)
Az első keresztyének miután kapták a Szentlélek ajándékát, örömmel indultak bizonyságot tenni Jézus Krisztusról, és az ő hitükről, de nemcsak a zsidó hittestvérekhez mentek, hanem a pogányokhoz is, hogy az ő nyelvükön szóljanak hozzájuk. Tudtak örülni mások megtérésének, azok örömében is osztoztak. És ennek a buzgó odaadó szolgálatnak mi lett a következménye? Igen nagy sokaság csatlakozott az Úrhoz. Nem hozzájuk, emberi tanokhoz, amely Istenről szól, hanem magához az élő Istenhez. Itt van ennek az igének az aktualitása. Az ige hallgatásával nem magunkat tápláljuk csupán, hanem tovább adjuk bizonyságtétel formájában. Óriási lehetőségek állnak előttünk az ige hirdetésére vonatkozóan. Élünk-e ezekkel? Tudunk-e örülni mások hitre jutásának? Ha igazán Isten közelségében éljük meg a napi csendességben kapott üzenetet, akkor nem kell folyton arra koncentrálnunk, hogy mit tegyünk jól, hogyan viselkedjünk másokkal szemben, hanem ez már következménye lesz a Jézus Krisztussal való bensőséges kapcsolatnak. A fontos: telve legyünk Szentlélekkel, és akkor tudunk másokkal is örvendezni.
Az Úrban való örömet és hitet nem lehet egymástól külön választani. Aki valóban hisz, feltétlen örül az Úrban, és pedig olyan mértékben, amennyire hisz. Annyi öröm van bennünk, amennyi örömünk van Benne.
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm a Benned való örömöt, melyet szeretnék másoknak is átadni.
Ámen
