Tibor
Amikor látták, hogy milyen bátran beszél Péter és János, és felfogták, hogy ők írástudatlan és iskolázatlan emberek, elcsodálkoztak. Fel is ismerték őket, hogy Jézussal voltak, de mivel látták, hogy velük együtt ott áll a meggyógyult ember is, semmit sem szólhattak ellenük. (ApCsel 4:13-14)
Az már egyfajta bizonyságtétel, hogy járunk templomba. Ennek az az üzenete, hogy van annyi közünk az Istenhez, hogy olykor felkerekedünk és templomba megyünk. Minél többször, minél gyakrabban tesszük ezt, annál inkább bizonyságtétel ez. Egy keresztelő, egy esküvő is bizonyságtétel lehet. Nem mindig az, de azzá lehet, ha valaki komolyan gondolja. Előfordul, hogy csak a felszínesség miatt történik meg. Szép szertartás, vagy barátságos, aranyos a templom. Ez nagyon kevés, azonban, aki komolyan veszi, hogy miről szól a megkötött házasságára Isten áldását kérni, vagy a gyermekét megkereszteltetni, az bizonyságtétel a családjában, a környezetében. Aztán beíratni gyermekünket hittanra, szintén bizonyságtétel arról, hogy ez valakinek fontos. Az Úr miatt, még akkor is, ha sokan nem így gondolkodnak. A népszerű közösségi oldalon meg merünk-e osztani olyan írásokat, gondolatokat, melyekből egyértelműen kiderül, hogy az Úrhoz tartozunk? Vagy kellemetlennek érezzük, mondván mit szólnak majd mások ehhez? Következő példa: Isten gyermekei vasárnap nem dolgoznak, és nem dolgoztatnak, mert az Úrral való közösségüket igyekszenek megélni. Van aki ilyenkor mos, takarít, rendbe teszi az udvart. De adódik a kérdés: pont vasárnap, az Úr Napján, nem lehetne hétfőn vagy szombaton? Inkább vigyük el a gyermekeket, unokákat a templomba, mintsem mi is távol maradjunk, mert a nyugodalom napján munkára bírjuk őket, magunkat.
Gyanús az a kereszténység, amely csak a négy fal között meri mondani: Hiszek Jézus Krisztusban. (Luther Márton)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm, hogy szent házadban rendszeresen megjelenhetek. Téged kereshetlek, dicsérhetlek ott, mert Hozzád tartozom.
Ámen
