Tibor
„Boldogok azok, a kik a Bárány menyegzőjének vacsorájára hivatalosak.” (Jel 19,9)
Bizonyára mindnyájan kaptunk már meghívót esküvőre és sokan vettünk is már részt esküvőn. Rokonunk, barátunk, ismerősünk megházasodik, eljön hozzánk az ifjú pár, mosolyogva átadják a meghívót és reményüket fejezik ki, hogy részt tudunk venni a közös ünneplésben. Mi biztosítjuk őket, hogy mindent megteszünk annak érdekében, hogy örömükben osztozzunk, azután telnek, múlnak a napok. Egyesek valóban fontosnak tartják az ünnepet és készülnek rá – ünnepi ruha, ajándékvásárlás -, mások kifogásokat keresnek és gyártanak, miért nem tudnak elmenni: „Nincs egy normális ruhám.” „Fárasztó hetem volt, pihenni szeretnék.” Jézus is meghívott bennünket a menyegzős házba – Isten országába – de mi is gyakran találunk kifogásokat: „Nem jókor van az istentisztelet.” „Ez a 21. század, ma már más időket élünk.” „Menyegzős ruha, bűnbánat? Más sokkal rosszabb nálam, mégis templomba jár!” A kifogások sora kifogyhatatlan. A házigazda szemszögéből nézve az eseményeket: menyegzőre készülnek. Hogy örömüket megosszák másokkal is, meghívják rokonaikat, ismerőseiket az ünnepségre, és gazdag vendéglátásban részesítik őket. Tudnunk kell, hogy az esküvőt és a lakodalmat mindenképpen megtartják: akár elmennek rá a vendégek, akár nem. Általában értesítést kérnek, ha valaki nem tud részt venni a lakodalomban. Ezt figyelembe veszik a vacsora rendelésénél, vagy másokat hívnak meg helyettük. Isten is így tesz. Az Ő országa is nyitva a meghívottak előtt és számít a megjelenésükre. A zsidó nép nem akart részt venni a lakomán, ezért Isten meghívott minden más népet és nemzetet. Személyre szóló meghívója van minden embernek pusztán azzal, hogy megszületett. A keresztségben a szülők, keresztszülők elfogadják a gyermekek helyett a meghívást és ígéretet tesznek, hogy segítik őket abban, hogy ezt betartsák. Nem egy partira kaptunk meghívót, hanem az örök életre. Jól gondoljuk meg, hogy mit veszíthetünk azzal, ha visszautasítjuk a lehetőséget.
Örülök, hogy ezek a lapok olyannak mutatnak meg, amilyen vagyok — lármás, teli saját tökéletlenségeim és szenvedélyeim zenebonájával, a bűneim okozta mély, nyílt sebekkel. De akármilyen csupa-rom is a házam, Te [Istenem] ott élsz benne. (Thomas Merton)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Uram elhívásodat, bocsásd meg nekem, ha néha a kifogásaimmal jövök elő. Gyarló vagyok és emberi ilyenkor. Ehelyett örömmel és hálával indulok Hozzád.
Ámen
