Tibor
Péter és János felment a templomba, a délutáni imádkozás idejére, délután három órára. (ApCsel 3:1)
Miért járunk templomba? El tudnánk-e mondani valakinek, aki még soha nem járt a gyülekezetünk közösségében? Az Istennel való közösségünk megéléséért, ha azt akarjuk tudni, mi Isten velünk való szándéka, azaz van bennünk engedelmesség. A testvéri közösség megéléséért, gyakorlásáért is járunk. Ezért hát ne tartson vissza a templomba járástól se az ördög, se a bűn, se egyetlen embertársunk. Az ördög azt próbálja sugallni, hogy baj, ha hiszünk Istenben, ne vigyük azt túlzásba. A templomban másokra akarja irányítani a figyelmünket, hogy legyünk elégedetlenek, a bűn mindig éket ver Isten és ember, ember és ember közé. „Erre nincs bocsánat!” -ez (is) téves gondolat, ha bármely bűnünkre így tekintünk. Hiszen Istennél minden bűnre van bocsánat. Isten hatalmát, bűnbocsátó kegyelmét vonja kétségbe, aki szerint ez nem így van… Senki ne tartson távol az Úrtól bennünket. Két nagy hibát követhetünk még el. Ha nem látjuk saját bűnös voltunkat, de a másokét nagyon is látjuk. Mit keres ott X.Y.? Ez személyválogatás, az meg szeretetlenségből fakad… A templomba bűnösök járnak, kegyelemre szoruló bűnösök, Isten mércéje szerinti bűnösök.
A keresztény ember nem a maga törvénye szerint él. Nem az önvád mardossa, s nem az önigazolás élteti — Isten vádolja, s csak Istentől kaphat felmentést. Egészen az Igéből él, melyet Isten mond ki fölötte; hittel aláveti magát Isten ítéletének, akár vétkessé, akár igazzá nyilvánítja őt. Nincs kezében sem élete, sem halála; csak az Igében lel rá mindkettőre. (Dietrich Bonhoeffer)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm, hogy ismerhetem mindazt, ami Tőled elválasztani igyekszik. Bocsáss meg, amikor a bűn, vagy embertársaim egyike miatt távol maradok hajlékodtól és ezzel én leszek szegényebb. Adj őszinte önvizsgálatot és hűséget szívembe.
Ámen
