Tibor
Péter és János felment a templomba, a délutáni imádkozás idejére, délután három órára. (ApCsel 3:1)
Miért járunk templomba - hangzik el a kérdés gyakran. El tudjuk-e mondani, hogy az Úrral való kapcsolatról szól a templomban való megjelenésünk? Hiszen a lényeg az Úrral való találkozás. Találkozni jöttem veled Istenem – fogalmaz egy énekünk, és ezzel rátapint a lényegre. Persze, Istennel bárhol lehet találkozni és nem is baj, ha tudjuk, Ő velünk van mindenütt, amerre csak járunk. Ám fontos és szükséges, hogy a napi elcsendesedések mellett legyenek tudatos, Isten gyermekeivel közösen megélt találkozásaink az Úrral. Amikor Reá figyelünk, amikor Őt dicsérjük, amikor nemcsak énekeljük, de hisszük, sőt megéljük, hogy itt van Isten köztünk és mi eljöttünk Őt imádni, hódolattal elé állni. Ezekre az alkalmakra nem Istennek, hanem nekünk van szükségünk. Isten és az ő dicsősége nem lesz kevesebb, ha mi nem megyünk el a templomba, közös istentiszteletre, de mi szegényebbek leszünk. A mi lelkünk és életünk lesz kevesebb, hiszen nem vesszük magunkhoz mindazt, amit Urunk elkészített el számunkra.
A lelki életben a legszentebb, legáltalánosabb és legszükségesebb gyakorlat: Isten jelenléte. Jól érezni magunkat vele, és hozzászokni isteni társaságához, alázattal megszólítani és szeretettel beszélgetni vele mindenkor, minden pillanatban, szabály és mérték nélkül, de főként kísértések, fájdalmak, szárazság, kedvetlenség sőt hűtlenségek és bűnök idején. (Lőrinc barát)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Uram, hogy az istentiszteleti alkalmakon Veled találkozhatok. Téged imádhatlak, csak Téged, Hozzád jöhetek, hogy meggazdagíts. Bocsásd meg nekem azt, amikor távol maradok szent hajlékodtól és így nem tudom átvenni elkészített áldásaidat.
Ámen