Tibor

Péter és János felment a templomba, a délutáni imádkozás idejére, délután három órára. (ApCsel 3:1)

Kissé meglepő mai igénk. Péter és János, vagyis kettő az apostolok közül templomba megy. Mi ebben a meglepő? Az, hogy Jézus két tanítványa, akik éveket töltöttek Jézus mellett, akik vették a Szentlelket, templomba mennek. Tarthatták volna magukat olyan érett hívőnek, akiknek már templomba járásra nincs szükségük. Nem így gondolkodtak. Ők nem, de vajon mi, hogy gondolkodunk erről? Ha az apostolok templomba járó emberek voltak, akkor a mai Jézus-követők sem tehetnek másképpen. Milyen gyakran megyünk el gyülekezetünk alkalmaira? Egyáltalán tagjai, aktív tagjai vagyunk valamelyik gyülekezetnek? Vagy csak kívülről bölcselkedünk, minősítgetünk, véleményt formálunk? Vizsgáljuk meg templomba járási szokásainkat, és ha az eredmény nincs az Úr tetszésére, akkor változtassunk bátran.

 Az imádság nem pótolja a tettet, az imádság viszont olyan cselekmény, amit semmi más nem helyettesíthet.

Uram, Krisztus Jézus! 

Köszönöm Uram, hogy sok tanítványodhoz hasonlóan én is rendszeres templomba járó lehetek. Áldásaidat nekem is elkészíted és át is veszem, amikor ott vagyok az istentiszteleteken. 

Ámen

Készíts ingyenes honlapot Webnode