Tibor
„Samárián kellett pedig átmennie…” (Jn 4,4)
Népeket, kultúrákat elválasztó határról van szó a samáriai asszony történetében, mindenféle szempontból. Hithű izraelita a lábát be nem tette Samária földjére, inkább került egy nagyot. Jézus azonban másként döntött: átlépte ezt az évszázados múltra visszatekintő határt, példát mutatva, hogy a misszió csak így működhet, az evangélium csak így terjedhet. Mi is átlépjük időnként határainkat, megszólítjuk az idegent, nem mindegy azonban, hogy milyen hangnemmel. Különösen napjainkban harapózott el a határtalan, ugyanakkor ostoba gyűlölet. Bizonyára többen felfigyeltek Ferenc pápa nyilatkozatára, az övé volt talán az első, amelyik nyíltan kimondta a szavak felelősségének tényét. Mondott egy mondatot a világban manapság történtekhez: ha a mellettem álló az édesanyámat szidja, én bizony szájon fogom vágni. Nem provokálhatjuk, sértegethetjük mások vallási meggyőződését következmények nélkül. Jézus nem azért döntött a Samária területén való áthaladás mellett, hogy az ott élőket szidja, gyalázza, gúnyolja. Azért „kellett” átmennie, hogy ezzel a samáriai, bűnös asszonnyal való találkozás megtörténhessen, hogy megvalósuljon: „megjelent az Isten üdvözítő kegyelme minden embernek”. Az élő víznek folyamai nem tesznek kerülőutakat. Istennek kegyelme átlép minden határt, emberi kéz által húzott határt ugyanúgy, mint az élet és halál között félelmetes erővel húzódó határvonalat. Ez a határátlépés, a másik felé mozdulás rejlik ebben a félmondatban: „Samárián kellett pedig átmennie”. Egymás megismerésével, elfogadásával, gyűlölködés nélkül – de messze van még ettől világunk! Ha a magunk lelkén átszűrjük ezt a félmondatot, életünkben mit jelent „átmenni Samárián”, mi az a terület, ahol közelebb kellene lépnünk anélkül, hogy a mienktől különböző véleményt gyaláznánk.
Naponta küzdenünk kell saját önzésünk sárkányai ellen, amelyek szüntelenül a rossz felé próbálnak rángatni bennünket. (Böjte Csaba)
Uram, Krisztus Jézus!
Könnyebb azokat megszólítani az evangélium szavával, akikről tudom: már úgyis döntöttek Melletted. Kérlek, adj indíttatást és bátorságot, hogy határaimat át tudjam lépni, és kérlek, adj tiszta hallást, hogy meghalljam, ha idegentől is hangzik felém a kérés: adj innom!
Ámen.
