Tibor

Istennek semmi sem lehetetlen. (Lukács 1:37)

Ismerjük ezt az Igét, időnként még sincs elég hitünk ahhoz, hogy komolyan vegyük. Mint a következő történetben:

Egyszer a Niagara vízesés felett kifeszített drótkötélen egy artista készült átmenni. Mielőtt elindult kezébe vette az egyensúlyozó rudat és megkérdezte a feszülten várakozó tömeget: Elhiszitek-e, hogy át tudok menni a vízesés felett? Néhányan kételkedtek, de a többség elhitte, mondván végül is ez a szakmája. Az artista átment, majd visszajött, és megkérdezte: Elhiszitek-e, hogy rúd nélkül is megteszem? Már többen kételkedtek, mert feltámadt a szél. Az artista átment, ismét visszajött, azután fogott egy talicskát, és megkérdezte: Elhiszitek-e, hogy át tudom tolni ezt a talicskát? Most ismét azok kerültek többségbe, akik hittek neki. Az artista áttolta a talicskát, majd vissza, és ismét kérdéssel fordult a közönség felé: Elhiszitek-e, hogy ismét át tudom tolni? Már mindenki egyhangúan elhitte. Ekkor megkérdezte: Elhiszitek-e, hogy egy embert is át tudok tolni rajta? Mindenki igent kiáltott: elhisszük. Az artista megkérdezte: Akkor ki lesz az első, aki beleül? 

Vajon mi, akik hívő keresztényeknek mondjuk magunkat, mindig feltétel nélkül reá bízzuk magunkat Istenre, vajon beleülünk-e "Isten talicskájába"? Vajon amikor azt mondjuk: Hiszünk Isten mindenhatóságában, követjük-e mindenben a Krisztusi utat, akkor is, ha az néha számunkra kedvezőtlennek tűnik?

 A hit elhiszi, amit nem lát, és az a jutalma, hogy meglátja, amit hisz.

Uram, Krisztus Jézus! 

Hiszek Benned, vezess, vigyél oda, ahol látni akarsz. Előtted nincs akadály, én pedig ezt szeretném a hit erejével elfogadni és Reád hagyakozva élni. 

Ámen

Készíts ingyenes honlapot Webnode