Tibor
Egy ember, név szerint Anániás, feleségével, Szafirával együtt eladott egy birtokot, és árából feleségének tudtával félretett magának, egy részét pedig elvitte, és az apostolok lába elé tette. Péter azonban így szólt: „Anániás, miért szállta meg a Sátán a szívedet, hogy hazudj a Szentléleknek, és félretegyél magadnak a föld árából?(Ap.Csel.5.1.)
Az első keresztyén gyülekezet csodálatos közösség volt. Sok léleképítő és bátorító üzenetet olvashatunk róluk a Szentírásban. Ám az első keresztyén gyülekezetet is emberek alkották. Emberek, akik hittek az Úrban, akik Jézus követői voltak, de akik hozzánk hasonlóan kísértések között éltek, tudtak elbukni, vétkezni. Tévedés is lenne azt gondolni, hogy miután megtér valaki, az Úr követője, gyermeke lesz onnantól kezdve a kísértés, a bűn elkerüli. Erősítsen meg bennünket János apostol, aki első levelében ezt írja: „Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűnünk, önmagunkat csaljuk meg, és nincs meg bennünk az igazság. Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól. Ha azt mondjuk, hogy nem vagyunk bűnösök, hazuggá tesszük őt, és nincs meg bennünk az ő igéje.” (1Jn 1:8-10) Szilárdan rámutat tehát az apostol nemcsak a bűnös voltunkra, hanem a megoldásra is, mely a bűnbánat, bűnvallás és az Úrtól kapott bocsánat. Isten gyermekei kísértések között élő emberek, akik bizony nem ritkán el is buknak az ördög kísértéseiben. Anániás és Szafira történetében mindez jelen van, tanulságunkra.
Uram, Krisztus Jézus!
Az ördög mesterkedik ellenem és saját kívánságaim is rossz útra próbálnak terelni, ritkán sikerül is nekik. De én Benned szeretnék erős lenni, kérlek, segíts a küzdelmeimben és adj győzelmet.
Ámen
