Tibor
„Kezdetben teremtette Isten a mennyet és a földet. … Akkor ezt mondta Isten: Legyen…!”
A ma embere már ijesztő mértékben képes kreációra, élet és halál urát játszva. Alapvetően mindezzel a törekvéssel az embert, az életet szolgálva, számos esetben azonban súlyos etikai dilemmákat felvetve. Mára már nemcsak áltudományos szórakoztató filmek témája például az sem, hogy a genetika tudományának köszönhetően a születendő gyermeknek akár a nemét, szeme színét, képességeit is előre meg tudják határozni, a szülő akaratától függően. Vagy például míg néhány évtizede a koraszülött gyermekek ellátása szinte lehetetlen feladatot jelentett, ma már egyre kisebb súllyal született gyermekek élhetnek meg jó eséllyel, minden fogyatékosság nélkül teljes életet. Vagy gondoljunk az eutanázia kérdésére, mely a világ számos országában napirenden van hosszú ideje. Hol van a határ, ameddig ember dönthet a biológiai élet fenntartásáról, egy vegetatív életforma kényszeréről vagy a békés elköltözés vágyáról? A másik példa Dolly, a klónozott bárány, kinek világszenzációja óta sok év telt már el, és azóta is rengeteget fejlődött a tudomány. Ha nem is a nyilvánosság előtt, de minden bizonnyal zajlanak az emberi faj „lemásolására” kísérletek, valószínűsíthető, hogy nem csak végtagokat tudnak már reprodukálni. Minden példa erősítheti bennünk az érzést: próbál az ember Istent játszani. De ezekhez a tudományos eredményekhez, sikerekhez mindig kell valami. Egy sejt, egy alap, egy élő organizmus, amit másolni, klónozni, vagy megmenteni lehet, de e nélkül az alap nélkül béna az ember. A teremtésben is csak addig képes visszamenni, hogy valamiből keletkezett a világ, de a semmiből életet teremteni nem tudunk. A világ keletkezését kutató elméletek mindegyikében van egy pont, ahol a tudósok elnémulnak, ahonnan visszább már nincs elméletük a hogyanra. Ahol a tudomány és az emberi tudósok elnémulnak, ott szólal meg az Isten legyen szava. Csak ha Ő szól, lesz a káoszból rend, a sötétségből világosság, a némaságból élet, a mi életünkben is. Mert ahol az Ő szava nincs jelen, ott áldatlan állapot uralkodik. De ott, ahol az Úr szava megszólal, ott, ahol Ő kezd el cselekedni, ott a semmiből is új teremtés, új élet, új áldások születnek. Látszólagos sikerek, akár cicoma és kényelem közepette is lehet körülöttünk káosz, békétlenség áldatlan légköre. De ahol az Úr szava megszólal, ahol origóként Ő indítja lépteinket, közösségeinket, ott áldásokkal teli élet lehet még szegényes körülmények közepette is. Miként a betlehemi jászol körül is nyoma sem volt semmiféle földi gazdagságnak, mégis a legáldottabb hely volt e világon.
Ha Isten azt mondja, hogy: “most!”, ne mondja senki, hogy “holnap!”. (Spurgeon)
Uram, Krisztus Jézus!
Kérlek, Lelked erejével óvj meg az áldatlan állapotoktól, melyeknek békétlen légköre távolságokat szülhet a Veled és az emberekhez való kapcsolataimban. Hadd kérjem ma is a Te újonnan való teremtésedet, hogy „legyen” szavaddal teremts bennem is Hozzád méltó rendet.
Ámen.
