Tibor
Mikor pedig látta Jézus a sokaságot, felméne a hegyre, és amint leül vala, hozzámenének az ő tanítványai. És megnyitván száját, tanítja vala őket. (Mt 5,1-2)
Ha eljutottunk Jézussal a Boldogmondások hegyére, akkor itt meg kell pihennünk. Le kell ülni Jézus lábaihoz a sokaság közé. Gondolnunk kell arra, hogy szerte a világban milyen hatalmas tömeg hallgatja Őt ma is. Figyelnünk kell szomjazó szívvel az Ő tanítását. A hívő ember útja mindig arra tart, és ott okvetlenül pihenőt tart, ahol hirdettetik az Ige. Akár Istentiszteletnek hívják, akár bibliaórának, vagy bibliakörnek, teljesen mindegy. Csak az bizonyos, hogy a hívő embernek ezek közül egyet sem lehet elkerülni. Meg kell látnia a gyermekeket, az ifjakat, gondja kell legyen arra, hogy a gyerekek számára hangozzék az Ige a gyerek-istentiszteleten, az ifjak számára az ifjúsági alkalmon. A felnőttek számára a bibliaórákon, a betegeknek a betegágynál, a raboknak a börtönben, a menekülteknek a menekülttáborokban, utcákon tereken, családi otthonokban, egyszóval Isten Igéje el kell jusson a föld kerekségén mindenhova. Íme, megannyi terület, ahová vihetjük a jézusi programot.
A világba indulni anélkül, hogy szívünket bezárnánk, és a kulcsot átadnánk Istennek, annyit jelent, mint a szívet mindenfelé csavargó részére nyitva hagyni. (Spurgeon)
Uram, Krisztus Jézus!
Könnyű „fogyasztó” keresztyénként az „észt osztani” a gyülekezetben. Mennyivel nehezebb beállni a szolgálók közé és végezni azt, amit rám bíztál. Mégis ez utóbbit kellett választanom, akik pedig az előbbiben élnek, könyörgöm, mutasd meg nekik a szolgálat útját.
Ámen
