Tibor

2017.09.10 09:05

„Kelj fel, és állj a lábadra, mert azért jelentem meg neked, hogy szolgámmá tegyelek, hogy tanúbizonyságot tegyél arról, amiket láttál, és arról, amit ezután fogok neked magamról kijelenteni.” (ApCsel 26,16)

Vajon megismertük és megszerettük volna-e Pál Apostolt, ha Saul maradt volna? A keresztényüldözőből keresztény lett. Pálnál az, ami a damaszkuszi úton történt nem tudathasadás volt, és ezt követően ebből eredő amnéziás állapot, hanem egy felismerés, megvilágosodás. Az addig gyűjtött tudása, élettapasztalata, jóra és igazra való hajlama és nem utolsó sorban Isten kegyelmének befogadása révén megértette, hogy mi zajlik körülötte. Ő nem tartozott a tanítványok közé, sőt először az üldözők közé állt (István diakónus megkövezésekor az ő lába elé tették le felső ruházatukat a végrehajtók), mégis ő lett az egyik legnagyobb tanító. Tehát akármilyen elvetemültnek, reménytelennek is tűnik egy ember, bízzunk Isten kegyelmében. Pál az élő példa rá, hogy bárkiből lehet Krisztus apostola. Saját magunkra vetítve pedig, akármilyen tehetetlen és bűnös embernek is tűnök önmagam előtt, bízzak abban, hogy jöhet még komoly fordulat az életemben. Akarjuk ezt a fordulatot, és mi magunk is minden erőnkkel fáradozzunk rajta. Sokan úgy gondolják, hogy a megtérés arra való, hogy megtisztítsa őket, mint ahogy megtisztítanak egy ruhát, és ha megtértek, nincs más hátra, minthogy ott lógjanak az Úr ruhatárában, amelynek ajtaja szorosan be van zárva, hogy többé por ne érje őket. De azt a ruhát, amely nincs többé használatban, megrágja a moly. (Becker)

Uram, Krisztus Jézus! 

Bizonyságtevőd vagyok és a Te diakónusod szeretnék lenni embertársaim előtt. Kérlek, munkálkodj bennem naponta.

Ámen