Tibor
„Én kiáltó szó vagyok a pusztában.” (Jn 1, 23)
A semmiből előáll egy ember, Keresztelő János. Nem tanult farizeus volt, nem szónoki képességekkel megáldott ember, mégis tömegek zarándokoltak el hozzá a pusztába, hogy igyák minden szavát. A Szentírásból kitűnik, hogy szűkszavú, kemény ember volt. A farizeusok kérdéseire is csak tőmondatokban válaszolt, egy-egy szóval. Csak akkor beszélt, ha volt mondanivalója, ezért a beszédének súlya volt. Minden szava mögött aranyfedezetként állt a csend. Nála a szavak nem arra szolgáltak, hogy elrejtsék az igazságot, hanem hogy felfedjék azt. Napjainkban sajnos a megfontolt beszéd kiveszőfélben van. A hallgatag Solontól, a görög bölcstől, megkérdezte királya, a locsogó Periander egy lakomán: „Nincs mondanivalód, vagy ostobaságodat akarod hallgatással leplezni?” A bölcs csak annyit válaszolt: „Ha ostoba lennék, nem hallgatnék!” Ne hagyjuk, hogy elragadjon a felszínes világ. Sokan egymás szavába vágva szajkózzák rendületlenül saját igazságukat, az ellenvéleményt meg sem hallgatva ragozzák a semmit. Törekedjünk a megfontolt beszédre, tudjuk pontosan kinek-mikor-mit mondunk, és szeressük a csendet is. Tiszteljük meg embertársunkat azzal, hogy meghallgatjuk őket. (A szaknyelv ezt "értő hallgatásnak" hívja), Istennel szemben se szaporítsuk a szót. Nehéz dolog ezt megtartani, de figyelmeztet Jézus: „Ne legyetek sok beszédűek, mint a pogányok, akik azt gondolják, hogy az ő sok beszédükért hallgattatnak meg.” Lehetünk a világ felé mi is kiáltó szó a pusztában.
Nem azok részesülnek a kegyelem örök vendégségében, akikről mi feltételezzük. A mi ítéletünk sokszor éppen a visszájára fordul. (Victor János)
Uram, Krisztus Jézus!
Tudom, nem a bőbeszédűségemért hallgatsz meg, ha Hozzád imádkozom. Azt is tudom, hogy embertársaimmal kapcsolatban sem kell mindig sokat beszélnem. Olykor bizony a hallgatás fontosabb lehet minden szónál. Taníts helyesen szólnom és helyesen hallgatnom.
Ámen
