Tibor
Adj azért a te szolgádnak értelmes szívet, hogy tudja ítélni a te népedet, és tudjon választást tenni a jó és gonosz között… (1Kir 3,9)
Mesékben sokszor olvassuk, hogy a főszereplőt hőstetteiért megjutalmazzák. Azt mondják neki: kívánj, amit akarsz, megkapod. A mesékhez hasonló történt Salamon királlyal is, álmában. Kérhetett volna egy óriás birodalmat, de Ő nem kért birodalmat. Kérhetett volna hosszú életet, de nem kért. Kérhetett volna kincseket, de nem kért. Érdekes kérése volt Salamonnak: értelmes szívet kért. Figyelemre méltó sajátossága van ennek a kérdésnek. Látszólag egy kérése volt Salamonnak, egyet kért: szívet. De valójában mégis kettőt: értelmet és szívet. A szív a tárgy, az értelem a jelző. Ez azt jelenti, hogy bár mind a kettő lényeges, fontos, a hangsúly mégis a szíven van. Az a tudatos és célzatos bölcsesség rejlik benne, hogy az emberben a legfőbb a szív. Az embernek előbb érző szíve legyen, és csak azután esze, értelme. Salamon király lelki javakat kért, nem anyagiakat. Képességeket, adottságokat, nem kész tényeket. Egy mesében a bölcs apa megkérdi még bölcsebb fiától: "Mit adjak: földet vagy búzát? - Földet, ami termi a búzát. Vizet vagy forrást? - Forrást, mely ontja a vizeit. Kész hírnevet, dicsőséget, vagy tudást? - Tudást, amivel megszerzem a hírnevet. Boldogságot vagy képességeket? - Képességeket ahhoz, hogy boldog lehessek.
Isten először azt mondta Illésnek: “Eredj, rejtőzzél el” és csak ezután mondta. “Eredj, mutatkozzál”.
Uram, Krisztus Jézus!
Lelki javakért könyörgök hozzád én is. Értelmes szívre van szükségem, mely Reád figyel. Naponta, így ma is.
Ámen
